Legyen szó extravagáns fejdíszekről, színes vagy erősen mintás ruhakölteményekről, test- illetve arcfestésről, minden esküvői szokásnak jelentősége és persze üzenete van. Hét ország és hét esküvői hagyomány következik.
Talán pár hete söpört végig az üzenőfalamon egy válogatás olyan témában, amely kapcsán pont elkezdtem kutatni pár nappal az említett összeállítás megjelenése előtt. A téma az esküvői viseletkultúra volt, mégpedig a világ különböző országaiban. A cikkben összeválogatott 15 országból én kiválasztottam hetet, melyek a leginkább megfogtak különleges részleteik, illetve tradícióik által. Míg a nyugati kultúrákban elsősorban fehéret viselnek a menyasszonyok, az országhatárok jelentősebb átlépésével bizony megannyi ajtó nyílik meg előttünk, ha esküvői szokásokról van szó. Legyen szó extravagáns fejdíszekről, színes vagy erősen mintás ruhakölteményekről, test- illetve arcfestésről, minden szokásnak jelentősége és persze üzenete van.
Az indai menyasszonyok ruhái általában piros vagy pink színekben pompáznak, az ország északi részén pedig gyakori, hogy a házas nők homlokát egy-egy piros pont díszíti. Talán sokaknak kicsit furának tűnhet, de a pár a szertartás előtt semmit sem ehet, hiszen a rituális táncokat és a családi köszöntéseket követően egy nagyon fontos pillanat következik, mégpedig a sárga szín üdvözlése, amely az indiai kultúrában a hűség színe. Ekkor minden jelenlévő sárgára festi homlokát, majd azonos színű port szórnak egymásra. Az esküvő időpontjának kiválasztása szintén izgalmas, hiszen a pár szülei a horoszkóp és a csillagok legkedvezőbb állásának megfelelően tűzik ki a nagy napot. Habár a legtöbb fotón az ara ékszerei a legszembetűnőbbek, a vőlegény is számtalan darabbal büszkélkedhet. A gazdagságuk kifejezése mellett ezek a kiegészítők jelképezik összetartozásukat. (Indiai esküvő egy magyar tanyán – nézd meg a képeket ide kattintva.)
Nigéria meglehetősen nagy ország, így nem csoda, hogy közel 250 etnikai csoport található benne, illetve több mint 500 nyelvet beszélnek a lakosok összességében. Éppen azért az esküvői öltözködési kultúra is sokkal változatosabb. A nigériai menyasszonyok gyakran viselnek rendkívül élénk színű ruhákat, illetve egy “Gele” nevezetű fejkendőt (fejdíszt). Ruháikon az arany és sárga színeket variálják leginkább, illetve előszeretettel hímeznek keresztet vagy virágokat a selyem alsó részbe. Alapvetően három típusú esküvő közül választ egyet az ifjú pár, így például vallásos, önkormányzati vagy hagyományos szertartás. Nem ritka, hogy egy-egy esküvő két vagy akár hét napig tart.
A hagyományos ghánai esküvői szintén fokozottan színes és mintákban gazdag. Utóbbi nem véletlen, hiszen minden családnak saját mintája van, amely egyszerre jelenik meg az ara és a vőlegény öltözékén. Ami az esküvői szokásokat illeti, a “kopogtatás” egy nagyon fontos momentum, amely lényegében az itthon is népszerű kikérés megfelelője. Kisebb érdekesség, hogy a pénzt, illetve ajándékokat már a menyegző előtt átadják a leendő vőlegénynek. Ezzel a “fizetéssel” pedig azt szeretnék kifejezni, hogy a friss férj készen áll arra, hogy családot alapítson. Nem mellesleg a leendő feleség pár hónappal az esküvő előtt már “el van zárva” idősebb hölgy rokonaihoz, hogy aztán a nagy napon férjhez mehessen.
A japán kultúrában szintén előszeretettel viselnek fehéret a menyasszonyok, azonban kimonó formájában, amely egyúttal a hajadon létet és a tisztaságot szimbolizálja. Majd idővel következik a második ruha, ahol megjelenik a piros kimonó, mely a jó szerencsét hozza el a friss házasságba. A párválasztás szintén érdekes. A fiatalok házasodhatnak szerelemből, párjukat választhatják a szüleik is, de az sem ritka, hogy egy külön megbízott azon dolgozik, hogy megtalálja az adott illetőnek a tökéletes párt néhány információval a birtokában megbízójáról. A menyasszony összes értékét és ruháját már az esküvő előtt pár nappal átszállítják a vőlegény házába, ahol mindenki megtekintheti és dicsérheti azokat, szintén a család kedvező anyagi helyzetére utalva. Azonban a mai fiatalok több mint 80 százaléka nem a tradicionális szertartást választja, leginkább annak hossza és súlyos költségei miatt.
Szerintem nem kell sokaknak bemutatnom a skót hagyományokat! A vőlegény egy skót szoknyát visel saját klánja mintájával. A friss feleség pedig szintén egy azonos mintázatú kendőt visel ruhája felett, ezzel jelképezve a férj családjához való kötődését. A 13. századig is visszanyúló hagyományok sora meglehetősen hosszú, 21. századi verziójuk pedig olykor meglehetősen “ütősnek” tűnhet. Így például a lánybúcsú nagyjából a nálunk is megszokott módon történik, míg a legénybúcsú sokszor eléggé durva alkoholmámorba fullad, így nem ritka, hogy olykor a vőlegényt meztelenül egy villanyoszlophoz kötözik. A tradíciók formálisabb metódusát szem előtt tartva – még mindig népszerű az a szokás, miszerint az esküvő pontos dátumát és helyét az anyakönyvi hivatal táblájára tűzik, pontosan 15 nappal az esemény előtt. (Kattints ide és nézz meg egy skót-magyar esküvőt a szentendrei Skanzenben.)
A mongol menyegzők tekintetében nagyon érdekes, hogy a pár mindkét tagja egy „Deel” elnevezésű kreációt visel. Ez egyfajta mintás ruha, melyet már évszázadok óta viselnek a mongolok és további nomád törzsek Közép-Ázsiában. Amikor a pár úgy dönt, hogy összeházasodnak, a vőlegény szüleinek kötelező elmondania a leendő párnak a kötelességeit és sok sikert kívánni nekik, majd a régi szokásoknak megfelelően megvitatják a ceremónia pontos menetét. Az eljegyzési eseményen a vőlegény édesapja egy különleges selyem anyaggal, illetve egy csésze tejjel (mindezt egy ezüst tálcán) üdvözli a lányt családjukban.
Ha valahol, akkor talán Indonéziában a leggazdagabb az esküvői viseletek kultúrája. A több ezer szigettel rendelkező országban 300 felett van az etnikai csoportok száma, így nagyban függ minden az adott közösség lakóitól. Az indonéz esküvők szintén a népes vendégseregről ismertek. A rokonok mellett gyakran meghívják rég látott ismerőseiket, összes munkatársukat, illetve szomszédot. Ez a típusú nyitottság azonban nem vonatkozik a vallási szokásokra. A hagyományos balinéz esküvők meglehetősen hosszúak és rengeteg gyaloglással járnak, ráadásul nagyon jelentős szimbolizmusuk. Az ünneplésnek eltérő szakaszai vannak, ilyen például a hindu istentisztelet.